Mi ezért nem vagyunk egy átlagos karosszéria-műhely

Mi ezért nem vagyunk egy átlagos karosszéria-műhely

Balatoni Mihály - az 1960-as és 70-es évek legjobb autóversenyzője, a 13-szoros magyar bajnok. Így vezette fel Balatoni Mihállyal folytatott beszélgetést Gulyás László, az M4 Sport műsorában. Miért épp a Skodát választotta? Hogy lett autóversenyző? Hogy jön a versenyzéshez a tea és a répa? Mihály sosem lett volna másodpilóta…

Számos kulisszatitok az ismert autóversenyzőről, karosszéria-műhelyünk alapító tagjáról. (A cikk a vele folytatott interjú tartalmi anyagának felhasználásával készült.)

 

Egy baleset után autója bármilyen műhelybe kerülhet.
Az Ön döntésétől függ csupán, hová viszi azt.

Azonban a legjobban akkor jár Ön, ha olyan helyre kerül, ahol nem csak kizárólag megélhetésből, hanem elsősorban hivatásból végzik a gépjárművek javítását.
És segítenek eligazodni a kárrendezés útvesztőjében.

Akik mesterei a szakmának. A bő 40 év alatt bőséges tapasztalatra tettünk szert. De megélhetési forrásunk, egyben hivatásunk is.

Mit kell tudni a műhelyünkről?
Mi valóban szeretjük az autókat.

Közhely?

A mi esetünkben nem az. Hiszen műhelyünk alapító tagja, a márkához máig hű nagyöreg Skodás, Balatoni Mihály - az egykori raliversenyző – valójában 14-szeres Magyar Bajnoki címmel büszkélkedhet.

 

De hogyan lett egy bajnokból műhelytulajdonos? Vagy épen fordítva történt?

Szervizben dolgoztam - mondta az M4-nek adott interjújában Balatoni Mihály. Annak idején mi csináltuk a prémiumautókat, amiket az állam behozott.

Renault, Fiat, Simca.

Ezeket neves emberek, például Kossuth-díjas művészek kapták. A szerviz nagyon jó ügyfélkörrel rendelkezett.
Itt szervizmester voltam, így minden nap annyit mentem előre a kocsikkal, mint hátrafelé. Három állásra kellett behordanom az autókat.

Ide bejárt egy-két versenyző, és volt egy sportbíró kollegám is, aki folyton azt mondta: „Jól vezetsz, miért nem indulsz el versenyen?”

Innen jött a löket.
Volt egy R4-es Renault-om. Akkor volt új Magyarországon, 76 ezer Ft-ért lehetett kapni.

Abban az időben csodálatos jó autó volt. De versenyre alkalmatlan.
Magasépítésű, illegett és billegett. Ezért eladtam és vettem egy új MB 1000-es Skodát.
Azzal kezdtem el versenyezni. Ez volt 1968-ban.
1969-ben pedig már bajnokságot nyertem vele.

Három bajnokságot nyertem összesen. Hegyen és Rallyban. 1974-ben pedig az abszolút magyar bajnoki címet is sikerült megkaparintanunk.
Sándor Pistával. Igen, csupán fél ponttal. De az akkor nekünk sokat számított.

 

Miért éppen a Skodát választották, miközben sokan lenézték ezt az autót? 

Akkoriban ez volt a legjobban autózható autó - mondja Mihály.
Olyan, mint amikor a feneked alatt érzed a sílécet.
Mintha az emberre rá lenne szabva.
Együtt él veled.
Itt a nyomaték és a tömeg egy helyen koncentrálódott, ezáltal rettentő jól el lehetett vele autózni.

Az RS („Rally Sport”) elnevezés először 1974-ben jelent meg a Skoda neve mellett. A csehszlovák autógyár egyértelműen akarta demonstrálni jelenlétét a nagyobb presztízsű futamokon.

A KGST érán belül abban az időben az egyedüli gyárilag épült versenyautó volt a keleti tömb részéről. Balatoni Mihály, barátjával és versenyző társával, Sándor Istvánnal a 70-es években ilyen verseny Skodával szállították zsinórban az értékes helyezéseket, a Budapesti Volán szakosztálya neve alatt.

A Skoda 110 Rally versenyautóval egy állandó hármast alkottak, ami mára ráadásul újjáépült.  

 

Ki volt a főnök a versenyeken?

Az interjúban megszólalt Sándor István is, aki nevetve mesélte, hogy Mihály tekerte a kormányt.

Úgy tekerte, ahogy mondtam neki.

Az itiner (értsd: útvonal minden részletét és jellemzőjét tartalmazó lista) elkészítésében mind a ketten részt vettünk.

Először végigmentünk lassan. Itt már különböző információkat diktált Misi. Ezeket rögzítettem. Másodszor már annak alapján mentünk végig. De akkor még lehetett finomítani, harmadjára már élesbe ment…

 

Mi egy más fajta itinert csináltuk, mint mások.

Az itinerben  a kanyarokat ugyanis ma már számmal jelzik. Én viszont vizuális alkat vagyok, én felrajzoltam az íveket - magyarázta az interjúban István.

Én meg ehhez adtam meg a sebességet - mondta Mihály.
Elméletben István vezetett, gyakorlatban viszont Mihály.

 

István mindig túlhajtott engem - mondta nevetve Mihály. Aki sosem lett volna másodpilóta:

„Beülni valaki mellé, aki száguldozik?...” Kizárt.

Évekig bíztak egymásban. Azonban, amikor egy versenyen két hibát is elkövetett István, kicsit megrendült a bizalma felé. Néha megpróbálta felülbírálni őt.

Emlékezetük szerint viszont nem sok autót törtek. Egyetlen komolyabb alkalomra emlékeznek, Csobánkára.  Ahol egy gyorsaságin „kiflibe hajtottak” az autót.

 

Mitől különbözik egy hegyi verseny egy rallytól?

Oda másféle, alacsonyabb építésű, szélesebb gumival rendező autó kell - magyarázta Mihály.  A lehető legerősebb motorral. Míg egy rally-versenyautónál inkább a megbízhatóság a fontos.

Egy hegyi verseny ált 15 km volt, míg a rallyk  800-1200 km-es versenyek voltak annak idején Magyarországon.

Délután 4-től másnap délután 4-ig tartottak. Egy éjszaka mindig benne volt.

Legnehezebb versenyét Lengyelországban élte meg, ahol 2000-3000 km-es versenyeken is részt vettek. 

Péntektől vasárnapig. És abban csak egy 4 órás pihenő volt. Tehát nem sok lazítási lehetőséget adtak ezzel.

 

Vajon lenézték ezekkel a Skodákkal a magyar autósokat külföldön, illetve Nyugat-Európában?

Budapestről indultunk - mondta Mihály. Az osztrák hegyeken keresztül és célba is értünk. Bírta a Skoda.
Velős válaszából egyértelműen utalva arra, hogy semmilyen kisebbrendűséget nem éreztek autóikkal.

Nekünk volt az egyik első gyári Skodánk Magyarországban, 1971-ben. Hat db 110-es sárga gyárilag versenyautónak épült Skoda jött be az országba akkoriban, ebből egy a mienk lett.

 

Amikor az ember beül a kocsiba versenyzőként, akkor más lendülettel teszi ezt?

Voltak olyan versenyzők, akikről tudtam, hogy nyugtatót szedtek - emlékszik rá Mihály.
Nálunk maximum tea volt. És sárgarépa.  Hiszen – így hallottuk -  jót tesz a látásnak.

1974-ben abszolút – tehát kategóriáktól függetlenül - első helyezést elérő Balatoni Mihály/Sándor István páros 1978-tól a legikonikusabb, könnyebb építésű, műanyag karosszériás, 2 ajtós Skoda 130 RS coupe-val versenyzett.
És ezzel fejezte be ralis pályafutását is, ezután nyergelt át a hegyi futamokra.

Ahol 1983-ig, a hasonló építésű Renault Alpine A110 ülésében szerezte a bajnoki címeket.

A 60-as illetve 70-es években a versenyzők barátok voltak. Minimális rivalizálás volt csak köztük, de ekkor még nem volt benne pénz igazán. Azonban mikor már az anyagiak is egyre nagyobb szerepet játszottak itt, teljesen szakított Mihály az autósporttal.

Ma már 11-kor kel, hiszen régóta nyugdíjas. Hobbi számára, hogy bejár a műhelybe. Aminek felépítésére nagyon büszke.

 

Miben különböztek a többiekhez képest, hogy ennyire jók voltak? Mihály erre szerényen csak annyit mondott: „Én értettem valamennyit az autókhoz. Sándor meg nagyon jó mitfahrer volt.

Gulyás László beszélgetése az M4-en Balatoni Mihállyal - műhelyünk alapító tagjával - teljes mivoltában megtekinthető itt: Interjú Balatoni Mihállyal